Szeles, borult este volt, a holdtölte napja. Zanaffar belépett a szegény halászfalu kocsmájába, miközben azon tűnődött, vajon mi készteti arra egy nagyváros tanácsát, hogy ilyen, minden istenek háta mögötti helyen keresse azt a híres jövendőmondó tekercset.
A kocsma kívülről sem volt hatalmas, de maga az ivó helyisége nem volt több öt épkézláb asztalnál, mindegyiknél három-négy kétes teherbírású sámlival. Nem tudta nem észrevenni a csaknem középre húzott asztalt, amely mellett cifra gúnyában, széles karimájú tollforgós kalappal egy kackiás bajuszú férfi ült. Termete alapján talán a Szépek Népéhez tartozott, de a kalap épp annyit takart vonásaiból, hogy attól akár még félvér is lehetett. Mögötte, a kandalló melletti asztalnál két viharvert külsejű szegényember ült, feltehetően helybéliek A pult mögött ápolatlan, beesett arcú, borostás férfi támaszkodott egyik könyökére, s elmélyülten nézte, néha agyon is nyomta a dolgukra igyekvő hangyákat. Épp csak egy pillanatra nézett fel unottan, s szemmel láthatólag nem mutatta jelét, hogy az idetévedt vándor elé siessen. Ahogy Zanaffar behajtotta az ajtót, megpillantott a sarokban egy sötét, köpönyeges-csuklyás figurát, aki látszólag mozdulatlanul ült korsó söre mellett. A látvány csak egy pillanatig tartott, mert a kinti viharos szél csakazértis újra kinyitotta az ajtót, annak biztos fedezékébe rejtve az ismeretlen alakot. (...)
Yaram Thun is sietősen próbálta becsukni az ajtót maga mögött, de hamar feladta. Kíváncsian nézett körül, vajon kitől fog részleteket hallani arról a bizonyos tekercsről, de bármennyire is próbálta, nem tudta elképzelni egyik vendégről sem, hogy ő lenne a megbízó — a kocsmárosról meg még úgy sem. (...)
Roscoe borzolt hajjal, megfáradtan sietett a pulthoz, és bárszék nem lévén, a belépőnél bekukucskálva igyekezett aprócska alakjára felhívni a kocsmáros figyelmét. Forró italt rendelt, de nem sok reményt fűzött hozzá, hogy a városokban megszokott finom fűszeres forralt borhoz itt hozzájuthat. A sült sügér viszont legalább ehetőnek bizonyult, meg jó zsírosnak is. (...)
Tindarin Lanathra érkezett utoljára. Lezser hátizsákját takarta a viharvert köpeny, fegyver nem volt az oldalán. Látva az összegyűlt tarkabarka népet, legjobbnak látta a tollforgós alak asztalánál helyet foglalni, annak reményében, hogy fajtársában kellemes beszélgetőtársra akad. Mint az idő múlásával kiderült, beszélgetésben nem is volt hiány, bár némileg nehéz volt követni Elfrog fecsegését, akiről kiderült, hogy egy alacsony termetű félelf történetmondó, aki egész korrekt színvonalon játszik ukulelén, és énekhangja is elviselhető. Egyik éneke így szólt:
"Halljátok a megsebzett város történetét,
Hová egy őrült isten visszatért:
Sötétség teremtményei, az éj szülöttei—
Az Őrült küldöttje pusztított mindent, mit ért.
A védők elestek, végzetük beteljesült,
Harcos, kalmár, mágus jobblétre szenderült
A végzet hogy közelgett, a védtelen menekült
Nem volt segítség, utcáira vérpatak került.
A túlélő kevés, mind ül és nem beszél,
Mindenük egyetlen utolsó remény:
..."
A dal itt félbeszakadt, mert a fogadó közepén lévő asztal felett lassan egy kékeszöld szellemalak — egy gnóm illúzióképe formálódott ki. Miután a gnóm elmondta, hogy az az ősi tekercs, amit Tengerszem városának vezetői keresnek, a falu közelében (nagyon szűk területen) fekszik, a négy kalandozó röviden összeismerkedett, s gondolkodni kezdtek, hogy merre is lehet? A gnóm még azt is elmondta, hogy a gömb, amiben az ő képmása megjelent, minden nap meg fog jelenni, és beszélhetnek vele, ha kérdésük van, és ha megtudnak valamit. Arra nem jöttek rá, hogy ki másnak kellhet még a tekercs, kik Tengerszem városának az ellenségei: ezekről a gnóm nem beszélt.
Miután eltűnt, felmerült, hogy a félelf dalnokot el kéne
hantolni, bár ez Roscoe gondolata volt elsősorban, de nemcsak őt
zavarta az állandó fecsegés és a zenei aláfestés.
Hosszas tanakodás és megbeszélés után helyszínek, ahol a tekercs lehet, tippjeink:
- Az egyik hely egy mocsár lett volna, de az messzebb esik.
- A másik szóba jöhető helyszín a "Titán kamrája".
A félvér hadovált valami "leviathan" nevű lényről, de badarságnak tűnt.
A halászok szerint az "Öreg Csukát" érdemes kérdezni, aki már ritkán járt ki halászni, de tartotta a kapcsolatot a faluba érkező kereskedőkkel és néha más idegenekkel is.
(... xp-ért lehet folytatni! ...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése